A CsCates szerepjáték duma után megint erőt vett rajtam a késztetés, hogy írjak, vagy meséljek valami szerepjátékos körben; mondjuk könnyebb lenne, ha lenne ki(k)nek. Ebből eszembe jutottak a régi, szép emlékek. Az estébe nyúló elvadult MAGUS partyk, a maratoni 36 órás játék még apáméknál. Meg a sok pancser kezdő idióta is, akikkel összehozott a szerepjátékosok végzete:P Nyilván számít mondjuk a tapasztalat, meg a habitus, és nyilván könnyebb olyanokra mesélést szabni, akiket évek óta ismer az ember, de mégis vannak szisztémák. Én például utáltam az előre leírt modulokat. Akkor is, ha a mesélő magának írt meg egy teljes modult. Attól az egész olyan lett, mint amikor az ember lapozgatós könyvben "játszik". Megvannak az utak és az ösvények, attól elszakadni sosem lehet, ha pedig mégis, akkor vagy hamar visszakényszerítenek rá, vagy kényszeredett rögtönzésbe hullik az egész játék.  Sokkal jobban szerettem egy egész kis miliőt megteremteni a kezdetek kezdetén, összedobálva pár kulcsfontosságú elemet, pár lényeges karaktert, mozdulatot, kronológiai rendszert, majd az egészet egy békés turmixban összemixeltem. Sokkal kötetlenebbnek éreztem magamat, és a játékosok is az egész ülést. Így még azt a késztetést is sikerült legyőzni, hogy el-el potyogtassak önkéntelenül is direkt támpontokat akkor, amikor nagyon leragadtak valami mellékes baromságnál. Mondjuk az eredendő emberi hülyeséget nem lehet kalkulálni, szóval volt olyan is, amikor Zatarék egy kósza ötlet hatására halálra kínozták az egyetlen szemtanút, aki tovább juttathatta volna őket - még az előtt, hogy a lényegi információt akár csak megpróbálták volna kiszedni belőle. Szóval ja. Volt olyan is, amikor befuccsolt. Mondjuk az is igaz, hogy a játékosok képességeihez kalibráltan nem kellett volna EGY kulcsfigurát szerepeltetni; csak valahogy nem számítottam rá, hogy miután megmentenek egy szende, ártatlan, szűzleányt, zsinórban végig erőszakolják és felkoncolják. Főleg egy ÉLET jellemű, elfekkel teletűzdelt partyban. Eleinte mondjuk minket is elkapott a fejlődés kötelező állomása. Eleinte mi is arra vágytunk, hogy pörgős akciók, mesélő által lefestett vérben tocsogó győzedelmes diadalmeneteket produkáljunk; csak miközben a kortársaink többsége leragadt ezen a szinten, és a fejlődési késztetés leragadt azon a momentumon, hogy "egyboszorkányegyköralatthányhasadékottudnyitni?", mi máshonnan közelítettük meg a kihívást. Elkezdtük a fejünket használni a kockák helyett, a képességeket a nyers, virtuális brutálitás helyett. A katakterlapról eltűnt a kötelező mászóvas-fáklya-tűzszerszám hármas, és az emberkéink elkezdtek élni. Egy bárd nem állt neki átmászni a várfalon pusztán azért, mert volt 45% falmászása, és a lovag sem mészárolt le mindenkit pusztán azért, mert volt 170-es TÉje. Az utolsó mozzanat az volt, mikor a karakter gyakorlatilag önálló lénnyé vált bennünk. Először azt élveztük, hogy igenis a félisteni hatalmú lényeinknek is vannak földhözragadt gondjaik (8-as szépséggel hogy tud csajozni egy dartonita lovag?), később pedig tobzódtunk abban, hogy egy karakter olyan lépéseket és döntéseket hoz meg, ami hozzá illik - a játékos viszont egyszerre imádja és gyűlöli érte. Valószínűleg pont ezért szerettük az egészet. Az egyszerű kikapcsolódás átalakult egy (több) másik életté, amit magunkban hordoztunk a mindennapokban is, beszéltünk róla a haveri sörözéseknél, felemlegettük a nosztalgiaszagú összeülésekkor, fejtegettük, mit lehetne tenni a következő alkalommal. A valódi életben is sokszor segített a látens skizo-énünk. Ha valamitől szartunk vagy leragadtunk, csak előhoztuk, hogy "bezzeg a fejvadász most nem szarna be, az ez vagy azt tenné." Utána pedig megtettük mi magunk. Persze ehhez kellett egy jó mesélő, és pár igazi, jó játékos. Lehet, ezért sem tudtunk új partyba beilleszkedni. Még Szuri beszállása a buliba is sokat rongyolt a színvonalon, pedig akkor voltunk öten, hogy kompenzáljuk a vihorászós idióta stílusát.

Stílus. Na, igen, az sosem ártott. Engem többnyire jó mesélőnek tartottak, mert apróságokba se zavarodtam bele, és képes voltam annyit csavarintani a történeteken, hogy sose legyen egyszerű menjésgyőzz a megoldás. Laci...na ő viszont félisten volt a mesélők között. Ő le tudott mesélni úgy egy teljes történetet egy tükrökön keresztül járkáló démonnal, hogy sosem láthattuk magát a szörnyet; még csak nem is ölt meg senkit. Csak utána két héttel is beszartunk, ha az exünk a tükör elé hívott minket. Lehet, az ilyesmihez kell egyfajta elcseszett lélek. Laci erejét a sznobériába forduló művészien giccses világszemlélet adta, az enyémet az alternatív valóságom. Lehet, ezért sem szerettem Vampire-t mesélni. Túl konkrét volt, túl szabályokba akadó. Hogyan meséljünk egy korunk beli New Yorki történetet úgy, hogy fingunk nincs a városról, nem ismerjük a titkait, és olyan lényeket kellene motiválni, akik (amik) igazából mindent leszarnak a véren és a hatalmon kívül? Vegyünk egy fantasyt. Emberek a kocsmában, pasik a nőkön, nők az utca szélén, hercegnők a kastélyokban, sárkányok meg a Bestiárium 193. oldalán. A város népe bagót rág, szivarkát vagy pipát szív, bort vedel és söröskorsókkal verekszik. Az emberek nőt akarnak, pénzt, esőt a száraz évszakba, fedelet a fejük fölé. De a Vampireben? Nem bagóznak, mert nincs légzés. Nem kajálnak, mert nincs emésztés. Nem szeretkeznek, mert nem élveznek belőle semmit. Nem bújnak a kandallók tövébe, mert rettegnek a tűztől, és nem csinálnak kb semmit az ég egy adta világon, ami emberré teszi az embert. Mert nem emberek. Ja, leesett, tudom. Ettől függetlenül nehéz. Utána ott van a megvalósítás. Fantasy: kezdő szint, kezdő feladat: hozd ki a lányt az ellenséges várból. Kezdő megoldás: Lovag teljes páncélban átmászik a várfalon, mert van 15% mászásra, és hátha mázlija lesz. A tolvaj hátbaszúrja a csapost, mert biztos elpletykálná a várúrnak, hogy idegenek szálltak meg a fogadóban. Az élet-rend jellemű emberbarát embervadász lemészárolja az őröket, már az elején, hogy ne legyen gond a kijutással. Három nappal később... A varázsló kiszámolja, hogy tök pucéran nem lehetek több, mint 40 kiló, az a fal meg csak nem lehet olyan összetett, be tudok rajta sétálni egyes légiességgel... Gyakorlott megoldás: A városba mutatványos érkezik. Miközben az istálló magától felgyullad, meglép az asszony, pár lekaszabolt hullával a háta mögött. A várúr öngyilkosságot követ el egy csésze erőlevessel a pottyantós budin. Profi megoldás: Két ember megszáll a fogadóban, majd egy héttel később távozik. Pár napra rá egy alma leesik a fáról. Egy cselédleány hirtelen rosszullétről panaszkodik, a városúr pedig sürgős látogatásra kap meghívást a birodalom túlvégébe. Két héttel később a hős és a leány belovagol Erion főkapuján. Szerepjátékos megoldás: a szomszédos uraság hódításba kezd. Barbár hordák dúlják fel a földeket, a lovakat pedig megtizedeli a takarmányba keveredett beléndek. Az uraság háborút visel, majd gyászos véget ér egy véres ütközet közepette. A birodalmat beszántják, a pórok elhagyják a földjeiket, az elhagyatott kápolnát pedig inkvizítorok szállják meg, kóbor lelkek után kutatva. Ja igen, közben egy csaj is eltűnik valahogy. Vampire: hozd ki a sabbatos erődítményből a kulcsfigurát. OOOoookay. Ghoulok. Sok. Mozgásdetektor. Profi hackerek. Tremere antitribu varázskörök. Sörétes. Lángszóró, mert a ghoul úgysem fél a tűztől. Őserő. Mindenkinél. Beavatott rendőrök, informátorok, portyázo assamiták, kritikus sebzésű gangrelek és őrjöngö brujah-k. Good luck! 

Valami viszont elkapott pont tegnap. Valami, amiben talán sikerült megfogni a Vampire lényegét. Lenne épp erről egy baromira jónak ígérkező, igazi hangulatos ötletem, amit egy jó csapattal, pár játék alatt sikeresen ki lehetne végezni. Valami igazán bad-ass story. Ha lenne kinek. Ha lenne mikor. Így meg ez is mehet majd a süllyesztőbe, basszameg. Pedig lehet, megérne egy misét. Vagy, hogy stílusos legyek: Ez megérne egy mesét. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.