Napok óta lázas vagyok. Most is. Talán ezért vetemedtem arra a baromságra, hogy újra írjak. Vagy talán az álmatlanság, ami így fél2 magasságában is baszogat, pedig mindennek jobb lenne, ha inkább aludnék helyette. igazából nem akartam írni többet, ehhez képest most a 3. bejegyzésnél tartok. Csak ennek sem látom épp úgy értelmét, ahogy az eddigieknek sem. Nem olvassa senki, aki olvassa, azt nem érdekli, akit érdekel, az úgy se tud vele semmit se tenni. Valószínűleg nem is akar. Az én életem az én nyűgöm. Csak ez a rohadt láz ne lenne. Meg a fuldokló, görcsös köhögés. Meg a pöttyök a vécédeszkán, ahogy hányásig próbálok megszabadulni a bennem lapuló kórságtól és szar érzéstől. Helló világ, helló ismeretlen. Ja, és még csak annyit: FUCK YOU! Mert megtehetem. Mert meg akarom tenni. Mert pofán röhögöm az aggodalmaskodókat, akik unott közönnyel nézik végig nap mint nap ugyanezt a vergődést, csak kevesebb hányással, kevesebb vérrel, de sokkal több csendességgel és alázatos visszahúzódással. 

Mert eltűnni persze, senki nem szokott. Ó, nem, sosem! Hiszen azt mondta, majdhogynem megígérte! Mint ezer meg egy másik dolgot is. Ahogy a szomszédja, az anyja, a kutyája, az aranyhala, a cipőfűzője. Egyik sem szokott hazudni. Csak az élet valahogy máshogy alakul. Valahogy valami fontos dolog közbejön. Márpedig fontos dolgok mindig vannak. Körömvágás, fésülködés, szex, pia, film, kaja, alvás, van minden, csak az embereket válogatjuk szét hangulat szerint. Ja igen, ő fontos, csak nem annyira. Valahogy úgy 123040. a sorban. Attól még a fontossági listán van. Mert legalább elolvassuk, amit írt. Ja, mégse. Vagyis de, csak fél év késéssel. Fontos, mit gondol, mit érez, mit szeretne, persze, hiszen az egész ember fontos! Csak vannak fontosabbak. Lényegesebbek. Pozitívabbak. Megbízhatóbbak.

Ehh fuck it, végülis csak egy ember, nem? ugyanolyan, mint a többi. Még egy pár állat is fontosabb. Vagy a szobapáfrány. Az nagyon fontos, azt nagyon szeretem. Végülis, egy ember mennyivel többet él, mint egy páfrány, nem? Van idő mindenre. Főleg nálam, ahol a szobapáfrány csak hetekig húzza. És legalább azt is csöndben, udvariasan, méltósággal. Nem köhög, nem hörög, nem hisztizik, nem bánt meg másokat. Csak meghal. Elszárad, megbüdősödik, aztán ha kész van, jöhet egy másik páfrány, hogy az is megdögöljönk.

Lazy Jones is dick to páfrányz.

Fuck it all

Megyek, és körbepöttyözöm újra a vécédeszkát. Felkeltek pár morcos szomszédot, és elátkozom a paraszt futárt, aki lenyúlta a vacsorára szánt pizzámat.

Csak ez a kurva láz múlna el.

This post does not contain a lap dance. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.