Elkezdtem az életemet a köz szolgálatában - alulról, ahogy mindig is szoktam. Igazából fura belegondolni, hogy EZ az a meló, amivel gyerekként riogattak minket, és lám, ennyire telt. Pont, mint én. Én is ennyire telt vagyok:P Meglepő módon jó a helyzet viszont. A társaság, a hangulat, a mozgás, és az, hogy nem csak a falat bámulom napi 8 órában, hanem beszélek és nevetek. Azért valahol fura, hogy egy hozzám hasonlóan antiszoc egyénnek is mennyire szüksége van némi mozgalmasságra az életében. Meg azért az is egyfajta nagy élmény, ahogy hazafelé menet talpig fideszesbe öltözve milyen képet vágnak a népek:D Pedig se szutykosabb, se szagosabb nem vagyok egyiknél sem, csak a külsőm látványosan megbélyegez. Részemről middlefinger. Ahol ők a csúcson ülnek, vagy középen ha tetszik, ott mi képezzük az alját a piramisnak. Termelés, szállítás, fogyasztás - utána jövünk mi, a rettegett Nari Hadsereg! 

Mondjuk lófütty, még csak nem is ezt csinálom. Üres, nagy kék dobozokat rakodok, és papírokkal szaladgálok a szakadó esőben; ha nem az utcán tenném, pont annyira lenne szutykos meló, mint egy közepesen megbecsült irodai adminisztrátoré. Akár öltöny-nyakkendőben is csinálhatnám, csak úgy meg hülyén érezném magamat egy teherautó platóján rodeózva, vagy a fülkében ülve, térképet nyálazva.

Merthogy ez is a munkám része lett. Papírokkal tökölés és humán GPS, hiszen mindenhol jól jön egy ember, aki nem csak írni tud, de olvasni is. Akár térképről is. Kicsit olyan katonaság érzete van az egésznek, hogy egy érettségivel itt én vagyok az "ész". Más meg a külső, más meg az izom. Bár izom annyira nem kell hozzá, így is bőven benne vagyok a felső 100ban, és még csak nem is rettegek attól, hogy valamit megmozdítsak:) Akár még karriert is csinálhatnék ebből; lehetne belőlem pár év után igazgató is, elvégre a mostani is ott kezdte, ahol én - csak épp a szutykosabbik végéből kiindulva.

Mondjuk remélem, hogy ez nem hadititok:D Kár lenne ennyiből bukni ezt a melót; van kukásoknál egyáltalán üzleti titok? "A sárgába megy a műanyag és a fém, a kékbe pedig a papír. Csak ne mondja el senkinek, mert visszajövünk, és adunk a szomszédnak is pár edényt!!!"

A népek amúgy tényleg furák. Különcök, utcagyerekek, zsiványok, munkásnépek, alkeszből józanná előléptetett kocsmatöltelékek mozgalmassá mixelt elegye, ahol mégis mindenki egyenlő és egyforma. Innen hiányoznak a kilógó célpontok, akiket mindenki utál, vagy a háta mögött megszól, itt nincsenek kibaszások és túrkálódások, a sofőrök ugyanolyan szendvics zabáló, mentánt fingó emberek, mint a rakodók, vagy az irodisták.  Még a morcos ellenőr is poénkodik és röhög, és inkább figyelmeztet, mintsem vasal. Szóval...jó itt. 

Nem, nem jó.

De, jó

de mégse

de mégis

részben jó, részben nem. Itt egy vagyok a sokból, amit egészen eddig szerettem volna. Ugyanakkor... Paraszt egoista módon vágyom rá, hogy valami módon mégis egy picit több, vagy jobb legyek a többieknél. Hogy ne legyen mindegy, hogy melyik sofőr mellé ülök be a kocsiba, ha be kell ülni. Eddig már ketten is jelezték (a háromból), hogy maguk mellé fognak kérni, ha így megy tovább. A harmadik közölte, hogy elmehetnék ellenőrnek, ha már úgyis mindig ennyire ragaszkodom a szabályokhoz:D Nő a hírnevem....

A magánélet más tészta. Bár nagyon se idő, se erő nincs rá, de az életnek megvan az a rossz oldala, hogy nem hagy időt mindenre, mégis ketyegnek a stopperek. Az idő körbe-körbe jár, újra hozza a régmúlt események másait, és megint lehetőséget nyerek arra, hogy megpróbáljak változtatni a dolgokon. Keserűen kell beismernem viszont, hogy nem biztos, hogy tudok. Mármint pár dolgon mindenképp, de...de tényleg változtatok? Vagy csak a külsőségeket teszem mosolygósabbá? Ismét egy Réka, és ismét egy Andi; Andi nem tud Rékáról, Réka nem tud Andiról, pedig mindkettőnek mondtam, amit mondhattam; valahogy mégis úgy érzem magamat néha, mintha hazudnék. Mondjuk mit lehet egyáltalán ebben a helyzetben hazudni? Hogy nem ő az egyetlen nőnemű élőlény, akivel beszélek?:D Nem csalok meg senkit, nem bújok ágyba senkivel, nem léptem kapcsolatba és nem vallottam szerelmet senkinek. Egyszerűen csak élek, és magamat adom. Magaimat. Réka a töprengő, érzelgős szenvedőt, Andi a pornósztárt. Néha már magam sem tudom, a kettő közül melyik vagyok én. Talán egyik sem, talán mindkettő. Talán az eredeti Réka és Andi kapcsolatában is ez volt az, amit fel kellett volna ismernem. Senki sem állhat a mérleg egyik oldalán. Mindenkiben van jó és rossz, és néha a jó és rossz, a fekete és a fehér egyszerre él, egyszerre mozog - és egyszerre szeretni két embert, aki sosem lehet egyben ugyanaz.

Lehet, szinglinek kellene maradnom, és inkább egy barlangban elmélkedni az életemről, mint Musashi tette.

Fuck tha tavasz. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.