Miközben évekkel ez előtt felhagytam az ezoterikus világértelmezéssel, és a misztikum bűvköréből inkább a racionalitás mégbizonytalanabb talajára költöztem, lépten-nyomon futok bele vicces és érdekes dolgokba. Szóval vannak olyan dolgok, amik úgy furán kapcsolódnak, és nem feltétlenül sorolnám ezeket sem a misztikum világába, inkább csak mint egy fura miazmát böködöm a pálcikámmal. Ilyen például az öltözködés kérdése. Világ életemben imádtam a feketét, bár egy jó ideje arról is le kellett mondanom (ahogy a hosszú hajról is, szipp) A fekete számomra otthonos érzést kölcsönzött, magabiztosnak és határozottnak éreztem magamat feketébe, ha eleget ittam, még vonzónak is képzeltem magamat (hehe) Viszont nem a rocker-metal irányba mentem el, hanem inkább a fekete farmer-galléros póló, vagy ing irányába. Évekkel később tudtam meg, hogy a kedvenc zenekaromnak, a The Cure-nak is ez volt az egyik classic ismertetőjele. Meg a sminkelt arc a konnektor-séróval, de az kimaradt. Bár még 2001ben egy koncertfelvétel kapcsán megnéztem, milyenek a "csapattársaim", hát...annyira nem voltam büszke rájuk:D Mondjuk én se tűnhetek sokkal normálisabbnak, szóval öngól. Azután ott van a számmisztika, mint pl a születési dátumomat körbebüfögő 10, és a csillagjegyből fakadó 6. Valahogy 10évente szisztematikusan történnek jó és rossz dolgok is. Persze, az évfordulótól függetlenül is történnek szar dolgok, csak pl. 2003 egy ocsmány szakításról, és egy nagyszülő elvesztéséről szólt, éppen úgy, ahogy a 2013-as év. Most ezekbe annyira nem mennék bele, egyrészt, mert rohadtul nem érdekel senkit, másrészt meg minél több ilyesmit írok, annál idiótábbnak tűnnék. Csak most az egyik vicclap kapcsán bökött szemet (YÁÁÁÁÁÁÁY) egy leírás, egy bizonyos virágról. Egészen pontosan a Halfeti-rózsáról, ami, ha a leírásnak hinni lehet, az egyetlen original Fekete Rózsa. Ami úgy kb 15 éve mániám. Nem tudtam megmondani, hogy miért, (leszámítva, hogy mert eléggé darkos-misztikus-giccses-romantikus hányás, mint én) de valahogy olyan közel éreztem magamhoz. Olyan hozzám illőnek. Tökmindegy, fogadjátok el, hogy így volt, és kész. Na, most olvastam a leírását: "A helyi lakósok úgy hiszik, ezeknek a rózsáknak misztikus jelképeik vannak, remény és szenvedély, ugyanakkor a halál és balszerencse szimbólumai." Bingow. Jó, nyilván sokan szeretik a fekete rózsákat. Jó, nyilván mindenki megtalálja a maga baromságait a maga baromságai között. Ettől függetlenül Lobonc már megjegyezte, hogy az a fura bennem, hogy tényleg olyan, mintha Murphyvel élnék együtt. Ami elszaródhat, az tuti, hogy el fog szaródni, ha én vágok bele. Bármiről is legyen szó. Ugyanakkor meg jó tulajdonságom (már amennyire jó), hogy sosem adom fel. Még akkor sem, amikor feladom. Valami mindig hajt előre, és győzködi az agytekervényeimet, hogy még van jövő, még van lehetőség, még lehet minden más. A többit meg költsétek hozzá. Szóval a lényeg, hogy BlackRose Powa forever. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.