keserű csókot vált a magány
nevet, kacér és lehány
üres korsó a leány
magány
nem terem fűt a kalász
nem csillant könnyet vadász
halász nem ejt több koszorút
erőtt vett rajtam, szomorút
nincsen több ostoba talány
reményt nem szül több magány
nem nevet, és nem sír többé
soha már a leány
csak magányt vajúdik a magány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://2ndnotme.blog.hu/api/trackback/id/tr446234425
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek