Azt mondják, a könnyű út csak a romlásba vezet. Hogy a könnyű, kézenfekvő cél ellustítja az embert, restté és monotonná teszi, kiveszi belőle a küzdés iránti vágyat, ami újabb és újabb eredmények elérésére sarkallja.

De melyik álom a könnyű, és melyik a nehéz? Ha van egy stabil álom, amit az ember kergethet, akkor olyan, mint a ló elé madzagról lógatott répa. Sose éri el, de mindig hívogatja, mindig van mi után menni, ami viszi előre, még ha valaki játékból is lógatja le elé az eledelt. Mi van azzal, amikor azt kell elfogadni, amit az élet kínál? Melyik a könnyebb, idillikus álmot követni, vagy belenézni a valóság unalmas, szürke képébe, és meghajolni: igen, ez az, ami nekem jutott az életből? Néha a realitásokban benne élni teljes valónkkal nehezebb, mint hátrahagyni mindent, és belemenekülni egy rózsaszín szappanbuborék hajszolásába. Én meg, hogy mit teszek ilyenkor? Hülye kérdés. Természetesen megrohamozom a lehetetlent. Egy nagy darab seggel megülök két lovat. Ollé! Ebben csak az a vicces, hogy minden résztvevő tudja az igazságot, de egyik sem akarja elfogadni a maga valóságában. Hazudok? Frászt. Csak nem hisznek benne. Csak az értelmetlen valóságnak pont az a rákfenéje, hogy az értelem elbukik rajta. Élek egy szerepet Kati mellett, ami teljes, osztatlan embert kíván - kicsit talán többet is, mint amire én képes vagyok. Férjpótlék, apapótlék, társpótlék... vagy a frászt pótlék, egyszerűen csak egy egész, komplett ember. Snitt, se több, se kevesebb. Használjon ki-ki rendeltetés szerint, a használati útmutató figyelembe vételével! Elvégre az élet ilyen. Szürke, egyszerű, hétköznapi. Lapos és álomtalan. Vagy legalábbis többnyire az akar lenni, és igyekszik beletaposni az embert ebbe az állapotba. Még akár el is fogadhatnám, végülis. Meglenne minden, ami egy egyszerű élethez kell: házasság, gyerek, kocsi, lakás, és egy olyan partner, akivel nem tudnánk egymás agyára menni, és akihez épp elég kevés szenvedély fűz ahhoz, hogy ne tudjunk kiakadni semmin.

Akkor miért is nem állok meg itt? A szappanbuborék miatt. Mert sosem adjuk fel. Never give up, never surrender! Célok nélkül nincsen vágy, nincs, ami hajtsa az embert. KÉJ egy olyan érzés, egy olyan álomvilág, amit csak én teremtettem. Amit talán a valóság teremtett. Nehéz úgy viaskodni egy álomért, hogy VALAKI állandóan átírja magában a valóságot, múltból jelenig. De azért legyünk reálisak is. Ha én itthon ülök egyedül, és zabot hegyezek, az mit is bizonyítana? Nagyjából annyit, hogy egy életképtelen, szürke, betöppedt kis emberke vagyok. Ez viszont baromság. Nem ez vagyok. Még csak nem is az a negatív, életúnt valaki, akinek egy tisztes többség be akar állítani. Csak épp hogy mutassam milyen vagyok, ha épp azt nem szerezhetem meg, ami mellett látszódhatna az, hogy mi is vagyok? Menjek el bulizni? Az nem én vagyok. Dugjak körbe potya csajokat? Az sem én vagyok. Én csak egy puzzle darabka vagyok, aki illeszkedik a rá szabott helyre. Aki nem bulizik, nem kefél, nem partyzik, hanem kiegészíti az életet. Aki sosem adja fel az álmait:)

Ráadásul megvan az az előnye ennek a helyzetnek, hogy nem csak én profitálok belőle. Kati is profitál rendesen lelkileg, testileg. Van valami, amiről el tud indulni, amibe kapaszkodhat, ami támogatást ad a nagy ugrás előtt. Gyakorlatilag egy második kamaszkort, egy új életet építünk fel együtt. Neki. Én pedig belülről renoválódom. Helyet találtam a világban, célt, és erőt a folytatáshoz. Már nem küzdök azzal, hogy haszontalan vagy értéktelen vagyok. Egyenesbe kerültem magammal, a vágyaimmal, a céljaimmal - talán még az eszközeimmel is. Ami nem öl meg, csak még erősebbé tesz. Ha felnőttet kíván egy feladat, felnövök hozzá. Ha kell, beletanulok az apaszerepbe, a férj szerepébe, a társ szerepébe, beletanulok abba a felszínes, kegyes hazugságokból szült világba, amire manapság mások vágynak.

Mert igazából a cél számít. Hogy elérjük a céljainkat.

És hogy soha, de soha ne adjuk fel!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.