Szinte állandó jelleggel találkozom azzal, hogy mások innen-onnan vett idézetekkel dobálóznak, az élet nagy kérdéseit nagy szavakkal és nagynak tartott emberek gondolataival bélelik ki; én meg csak nézek ki bambán a fejemből, hogy miért is nem veszik észre az üvöltő tévedéseket, a hétköznapok eltérését az idealizált álomviláguktól... És nem tudom, hogy kinek van igaza. 

Azok támaszkodnak mások bölcsességeire, akiknek nincs elég eszük a maguk bölcsességeihez.

Na, most megint megkapom majd, hogy egoista vagyok. Mert ki vagyok én, érettségivel naaaagy filozófusokhoz, gondolkodókhoz képest! Baszki, egy egyszerű gondolkodó, semmi több. Tudom, hogy hogyan és mi vesz körbe, még ha nem is szeretem, vagy fogadom el, belenézek a tükörbe reggelente, és ismerem azt, aki visszanéz, még ha nem is szeretem minden részében. Megvannak a saját bölcsességeim, és látom másokéban a hibát, akkor is, ha nagy embernek tartják őket; engem pedig csak egy kis idegesítő mitugrásznak. Kezdjük CsCat Wass Albertjével. "szent gyűlölködők", "sebzett lelkek gennyes fertőzése"... kacc. Bioszból mennyit tanult az ürge? A kis sebek behegednek. Elmúlik, benő, elfelejtjük. Mi van a nagy hegekkel? Az akkor kezd el rohadni, bomlani és fertőző gócként terjedni, ha nem csinálunk vele semmit. A nagy sebeket tisztítani kell, helyre tenni a dolgokat, figyelni rá, kímélni, ápolni. Nem csak a genny bűzlik körülötte, hanem a jód, a gyógyszeres ampullák, a fertőtlenítő élettelensége. Vágd le a karod, és ne nyúlj hozzá: majd beszéljünk később, mennyire gyógyult be szépen attól, hogy nem értél hozzá. Menj el orvoshoz, varrast be, nyomd ki belőle a gennyet, öblítsd le tiszta vízzel, tegyél rá pólyát, és cseréld, és nézzük meg, mi lesz fél év múlva. Jobb lesz attól, ha nem érsz hozzá? Jobb lesz a léleknek, ha sose sérül, ha úgy teszel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne?  Mint a kutyaszar az utcakövön. Takarjuk le, álljunk rá kocsival, seperjük a tetejére a faleveleket. Ha fúj a szél, a szagát sem érezzük, nincs ott. Kár, hogy még mindig ott van. Egész addig ott van, amíg nem veszed észre, nem nézel rá, nem gyűröd le a gyomorból feltörő hányingert, és undort, és takarítod el oda, ahová való. 

A másik fele az írásnak: kerüljük el a sebzett lelkű embereket, mert csak fájdalmat és szenvedést szórnak maguk köré. Ember, TI TETTÉTEK ILYENNÉ! Nem attól sérül a lélek, hogy reggel esni kezd az eső. Attól sérül, hogy valaki megsebesítette.  Attól, hogy valaki ugyanolyan közönyös, rideg, érzéketlen örömhajhász volt, mint azok, akik ilyenekben látják az élet értelmét. Érzelmi ősemberek. Éljenek a nagyok, a kiválasztottak, az erősek, akik el tudják taposni a másikat! Yeah! 

Lófaszt...

Ezek az emberek ugyanúgy sérülnek, cask nem vesznek róla tudomást, és olyan bullyk lesznek, mint az iskolai lebukott "sportoló srácok". Nálunk általánosban a Judo volt ilyen. Ha judoztál, bírtad a fájdalmat és a sérülést, ha nem, nem voltál ember. Az, hogy valaki nem akart harcolni, verekedni, az eszükbe se jutott. Akik nem veszik észre a sérülést, akkor sem fognak figyelni rá, amikor adják, épp úgy, ahogy akkor sem, amikor kapják. Hiszen, ha megsérülsz, "nem vagy elég ember". "An eye for an eye makes the whole world blind"... Sebeket osztunk és kapunk, és ahelyett, hogy inkább odafigyelnénk, hogy ne osszunk, és ne kapjunk, inkább úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna. Csodálatos megoldás....

A másik, ez a semmilyen kritikát ne vegyél fel szemlélet. Ha valaki leszól, egyszerűen csak nem ér fel hozzád, és nincs magával megelégedve. Azt ismeritek, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél? Nyilván persze, nem mindegyik kritika jogos, építő jellegű, vagy hasznos/értelmes. De nyilván nem ok nélkül mondja valaki, nem? Az utcán se mennek oda hozzád, és vágnak szájba minden nap 3x, pusztán azért, mert apró kis frusztrált emberek vesznek körbe...Van olyan is, persze. De nem mindegyik. Az a bajom minden ilyesmivel, hogy az emberekben az egot plafonig növesztik, lecsupaszítják, érzéketlen tuskókká változtatják, és utána híresztelik, mennyire jó emberek. Néha talán el kellene gondolkozni azon, hogy a dolgok miért, mitől, kitől alakultak úgy, ahogy; nem pedig csak pöckölgetni a fikákat azzal, hogy mi szartuk a spanyolviaszt, és idióták vesznek körbe minket... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.